Mit mond a pszichológusnő az őt ostromló férfinak?
-Csak a tesztemen át !!!
Mit mond a pszichológusnő az őt ostromló férfinak?
-Csak a tesztemen át !!!
Milyen vacak dolog ez...az ember még meg sem sértődhet, mert a terapeuta -bár nem banalizálja el a problémáját - mégis azt mondja, hogy ez nem reális, tulliheged az egészet. Igazából nem ez a legszörnyűbb dolog az életedben, ami történhet veled, tehát miért sértődsz, sértődtél meg annyira.
Az ember "megsértődhet" funkcionálisan és diszfunkcionálisan az R.E.B.T. terápia szerint. Pszichológusként tisztában vagyok ezekkel. Minden e funkcionalitás és diszfunkcionalitás függvénye. De ki az az Ellis (ő találta ki ezt a pszichoterápiát), hogy megmondja hogy én diszfunkcionálisan sértődtem meg...hisz minden relatív...azaz a funkcionalitás és a diszfunkcionalitás is. Tehát senki sem lehet biztos a határban!
Minden relatív. A rossz érzés is. Senki nem mondja meg, hogy mi eshet/essen rosszul és mi nem. Lehet néha olyan dolgok ütnek szíven, amelyekről abban a pillanatban a másik személy nem is gondolná. Aztán a végén rájöhet mi a bajod, de akkor már benned van a tüske, amit nem tudsz kihúzni magadból csak úgy. Az vagy feszívódik az idők során vagy nem. A rosszabb eset ha nem.
Végül is azt mondják, hogy minden elmúlik egyszer: harag, rossz érzés, gyűlölet, félelem, szerelem és végül de nem utolsó sorban az ÉLET maga. Valahol szomorú ez az elmúlás, bár tudjuk, hogy az ősz is lehet szép. Talán ennek is megvan a pozitív oldala.
Engem - és azt hiszem az emberek nagy részét általában - elszomorítja a jó dolgok elmúlása, hisz akkor pillanatnyilag nem tudjuk felfogni pozitívumokat. Nehéz is.
"Átutazók vagyunk a Földon" mondta Müller Péter. Tetszett. Legyünk hát lazák. Az vagyok. De van egy hibám: viszonylag érzékeny vagyok. A vicces az, hogy ennek is van értelme, mivel ha nem lennék ilyen akkor ma nem ültem volna le megírni ezt a pár sort.